Íme egy vers, amit a sötétség és a szomorúság ihletett.
Sötétség:
Történt az, hogy a sötétség rám talált,
Lelkem erős volt, de meghátrált.
Igen, bevallom elestem, mert féltem.
Az életem akkor elitéltem.
A halál dala épp felcsendült.
Sajnos ő sem jár egyedül.
Érzem mintha folytogatna.
Elfutnék. De elragadtak
Bekerített a sötétség.
Ráeszméltem, ez már a vég.
Testem akkor reszketni kezdett.
Suttogás hallatszott fülem mellett.
Remegett a föld alattam...
S megnyílt a végzet gödre.
A sötétségben elaludtam,
S nem keltem fel többet..
2010. május 2., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése