2010. április 30., péntek

Versem Hiromnak*-*

Kezdésnek bemásolom azt az atom hosszú verset amit egy matek óra alatt írtam csak Hiromnak(L)


A vámpír:

Hideg szellő süvít az utcákon,
Egyedül vagyok kint, látom
Ahogy a szél felkap pár levelet,
S lágyan tovább repülnek.

Eső marja lelkem, ridegségével,
Büntet engem az ég villámmal s mennydörgéssel.
Sétálok az úton, amíg meg nem nyugszom.
Éhes vagyok, be kell látnom!

Elkap egy érzés, nyálam csordul.
Szenvedő lelkemtől könnyem hull.
Találnom kell egy embert kinek duzzad ere.
De vérrel teli személyt nem találok erre.

A városban már csend honol, nyugodtság.
Egy óra után az eső is elállt.
Fájdalom mardos, földre borulok.
Ritkán van, hogy így magamba fordulok.

Nem vagyok ember, de ahoz hasonló.
Látványom nem valami bíztató.
Vérrel táplálkozom, vámpír vagyok
Ez az pont, amiért most barangolok.

Lassan itt a hajnal, a nap mindjárt felkel.
Hiába fáj az éhség, tudom mennem kell.
De muszály! Találnom kell egy embert
Különben a halál elnyel.

Mikor már éppen feladnám,
Egy lány sétált át az utcán.
Haja szőke, bőre hófehér.
Istenem,ő maga a tökély.

Megszólítom..Segítsen nekem.
Hol találom ezt és ezt a helyet.
Megszeppenve ugyan, de válaszol.
Érzem belül reszket, akár a holt.

Elfordult, hogy mutassa az utat.
Na,de akkor elkapott a kábulat.
Éreztem az isteni vér szagát,
Pár friss seb is volt a karján.

Mögé lépek, s lefogom ajkát,
Nehogy egy kósza sikoly hagyja el a száját.
Elkapom a karját, válla megroppan,
Lépni próbált, de lassan megtorpant.

Félre tűrtem szép haját,
S elkezdtem a vámpír lakomát.
Ejtettem pár sebet a nyakán.
Felnyögött, s könny folyt le az arcán.

Isteni vére csorgott le a torkmon.
Kikapcsolt bennem az önkontroll.
Csak szívtam a vért a nyakából.
Sokáig bírta, de végül elkábult.

Igen, ez vagyok én, egy ördögi csoda,
Pont ahogy a sátán mondta.
Ő küldött a földre, hogy gyilkoljak.
Ártatlanoknak vérét ontsam.

A lány lassan végleg kimúlt
Vére kihűlt, s teste földre hullt.
Végeztem vele, egy időre jól laktam
Sajnálom, de ettől érzem jól magam

A holtat elrejtettem egy árokban,
Siettem onnan, lábam kapkodtam.
Siettem, mert a nap felkel,
S engem a fény elnyel.



*Tudom kicsit horrorisztikus.. de szerintem jó lett.. Szerintetek? :P

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése