The last smile... /Az utolsó mosoly..

Az utolsó mosoly

"...Mikor remegés látszik az ajkamon,

Tudd majd, az lesz az én napom.

Egy mozzanat jelenik meg arcomon,

S az lesz az én utolsó mosolyom.

A mosoly, mit nem tudom, kinek adok.

Majd annak, kire épp gondolok.

Éjszaka sötétedik a kis utcákon,

Sétának indulok lassan a járdákon.

Előbújuk teliholdnak fénye ,

Közeleg az én időm, érzem.

Bánat fog el, kitérek az útra.

Sietni kezdek, nem is nézek hátra.

Elöl az utcán látok állni egy alakot,

Ismerem, nemrég mellettünk lakott.

Csak áll ott, s engem figyel nagyon.

Észrevettem, s a félelem elkapott.

Félek tőle, mert sötét van,

Reszketek, mert nem tudom mit akar.

Elmegyek mellette, de ő rám köszön,

Mi történt vele? Csak nem lett lökött.

Barátságosan beszélgettünk.

Két év óta előszöt vicceltünk.

De nem kellett volna hinnem neki...

Belül sötét szándék vezeti.

Elővett egy fegyvert, s lőtt

A golyó gyorsan a testembe nőtt.

Éreztem, hogy fáj,nem hiába féltem én..

A sebből lassan folyt a vér.

Összerogytam, elfeküdtem,

Üvöltenék,de erőtlen lettem.

Meghallottam a hangot,

Azt ki oda fel hívott.

Itt az idő...éreztem,

Lassan el is véreztem.

De nem. Így nem érhet véget.

Amit éltem még nem volt élet!

Könny lepte el a szemem,

Lassan ellazult a testem,

Remegés ült meg ajkamon,

S megjelent egy ócska vigyor.

Végig futott a könnycsepp az arcomon.

Így kapta meg a gyilkos az utolsó mosolyom..."

Sötétség..

Íme egy vers, amit a sötétség és a szomorúság ihletett.

Sötétség:

Történt az, hogy a sötétség rám talált,
Lelkem erős volt, de meghátrált.
Igen, bevallom elestem, mert féltem.
Az életem akkor elitéltem.

A halál dala épp felcsendült.
Sajnos ő sem jár egyedül.
Érzem mintha folytogatna.
Elfutnék. De elragadtak

Bekerített a sötétség.
Ráeszméltem, ez már a vég.
Testem akkor reszketni kezdett.
Suttogás hallatszott fülem mellett.

Remegett a föld alattam...
S megnyílt a végzet gödre.
A sötétségben elaludtam,
S nem keltem fel többet..

Versem Hiromnak*-*

Kezdésnek bemásolom azt az atom hosszú verset amit egy matek óra alatt írtam csak Hiromnak(L)


A vámpír:

Hideg szellő süvít az utcákon,
Egyedül vagyok kint, látom
Ahogy a szél felkap pár levelet,
S lágyan tovább repülnek.

Eső marja lelkem, ridegségével,
Büntet engem az ég villámmal s mennydörgéssel.
Sétálok az úton, amíg meg nem nyugszom.
Éhes vagyok, be kell látnom!

Elkap egy érzés, nyálam csordul.
Szenvedő lelkemtől könnyem hull.
Találnom kell egy embert kinek duzzad ere.
De vérrel teli személyt nem találok erre.

A városban már csend honol, nyugodtság.
Egy óra után az eső is elállt.
Fájdalom mardos, földre borulok.
Ritkán van, hogy így magamba fordulok.

Nem vagyok ember, de ahoz hasonló.
Látványom nem valami bíztató.
Vérrel táplálkozom, vámpír vagyok
Ez az pont, amiért most barangolok.

Lassan itt a hajnal, a nap mindjárt felkel.
Hiába fáj az éhség, tudom mennem kell.
De muszály! Találnom kell egy embert
Különben a halál elnyel.

Mikor már éppen feladnám,
Egy lány sétált át az utcán.
Haja szőke, bőre hófehér.
Istenem,ő maga a tökély.

Megszólítom..Segítsen nekem.
Hol találom ezt és ezt a helyet.
Megszeppenve ugyan, de válaszol.
Érzem belül reszket, akár a holt.

Elfordult, hogy mutassa az utat.
Na,de akkor elkapott a kábulat.
Éreztem az isteni vér szagát,
Pár friss seb is volt a karján.

Mögé lépek, s lefogom ajkát,
Nehogy egy kósza sikoly hagyja el a száját.
Elkapom a karját, válla megroppan,
Lépni próbált, de lassan megtorpant.

Félre tűrtem szép haját,
S elkezdtem a vámpír lakomát.
Ejtettem pár sebet a nyakán.
Felnyögött, s könny folyt le az arcán.

Isteni vére csorgott le a torkmon.
Kikapcsolt bennem az önkontroll.
Csak szívtam a vért a nyakából.
Sokáig bírta, de végül elkábult.

Igen, ez vagyok én, egy ördögi csoda,
Pont ahogy a sátán mondta.
Ő küldött a földre, hogy gyilkoljak.
Ártatlanoknak vérét ontsam.

A lány lassan végleg kimúlt
Vére kihűlt, s teste földre hullt.
Végeztem vele, egy időre jól laktam
Sajnálom, de ettől érzem jól magam

A holtat elrejtettem egy árokban,
Siettem onnan, lábam kapkodtam.
Siettem, mert a nap felkel,
S engem a fény elnyel.


*Tudom kicsit horrorisztikus.. de szerintem jó lett.. Szerintetek? :P

Előszó.

Hát. Itt lennék egy külön világba. Elkapott egy érzés amit a fő blogba nem írnék le mert sok helyet foglalna. Csináltam egy külön blogot a kedvenc és Saját verseimnek. Ezekben a versekben érezhető az éppen pillanatnyi hangulat, de lehet hogy csak unatkozából álltam neki írni xD vannak kissé szomorú. de pár nagyon hülye vers is amit lehet h a retardált pillanatokban írtam (: remélem tetsznek majd a szerzeményeim.
(..Továbbá dolgozom egy zeneszövegen és keresek egy olyan személyt aki ért a kottázáshoz és esetleg segítene is egykét szöveget megzenésíteni..)